Oké, csalok, mert a nov. 19. szombat volt, de akkor kezdtem ezt az egészet, úgyhogy belevettem az első hétbe. Hadd-módszer, 1. hét. Hadd szóljon (bocs...)!

Kedves Futuristák!

Utoljára májusban írtam a blogra. Magyarázattal csak magamnak tartozom, én pedig nem várok magamtól magyarázatot, így hát mégsem tartozom magyarázattal - magamnak sem :) Mindenesetre a címben foglalt Dante-idézet (sajnos) nem egy terepfutás során történő eltévedésre utal...

Megint eltelt egy kis idő, mióta nem írtam új bejegyzést. Igazából nem is történik semmi különös. Teszem a dolgom, futok.

Ezt is megértük: oly sok tervezgetést követően, a tavalyi Téli Tihany után ismét teljesítménytúrázásra adtuk a fejünket. Pedig nem kéne itt tervezgetni, csak felkelni korán, fogni motyót, felpattanni a vonatra, és elmenni a TT rajtjába, ahogyan azt március 26-án, szombaton is tettük.

Rég adtam már hírt magamról, de mielőtt bárkiben is felmerülne, hogy "ugyan már, mi az, hogy hírt ad magáról, hát nem olvassa ezt a szerencsétlent az égvilágon senki", inkább így írom: rég összegeztem már magamnak, hol és merre tartok.

A december 6-i félmaraton óta össz-vissz 1X futottam, az is kb. csak arra volt jó, hogy ne felejtsem el, hogyan kell egyik lábamat a másik után rakni. Volt még pár szobabicikli, de semmi extra, csak amolyan állóképesség-szintentartó kis megmozdulások, hogy ha már nézem a Penny Dreadfult, csináljak is közben valami értelmeset. Meg hát jöttek az ünnepek meg egyébként is év vége, mit akarok én már ilyenkor meg persze kifogások garmadája. Ilyen vagyok: ha megvan a cél, akkor leeresztek. Na, erről is le kéne szoknom.

Az úgy esett, hogy barátainkkal (akikkel együtt szilvesztereztünk), 2016. január 1-jén nekivágtunk Kosdról a Naszálynak, amiből végül nem Naszály lett, hanem annak is inkább a keleti-északi lába és a Gyadai-rét.

Ezt a bejegyzést még 2015. november 1-jén írtam a facebookon, egy gyönyörű, őszi kirándulás után, amelybe igencsak belerondított pár motoros hülyegyerek. Elnézést attól, akinél ez a szóösszetétel kiveri a biztosítékot, de nem tudom nem hülyegyereknek nevezni azt, aki az erdő harmóniáját ilyen brutális módon, lelkiismeret-furdalás nélkül képes megsérteni. Tudniillik azzal, hogy motorpályának használja a jelzett turistautakat, sikítófrászt hozva az erdő lakóira és a békés kirándulókra, családokra, kutyákra, nem beszélve a környezetszennyezés minden létező dimenziójának egyidejű megvalósításáról.

Napjainkban rengetegen futnak, és sokan közülük blogolnak is. Megfigyeléseim szerint általában a futással éppen ismerkedő, lelkes (nagyon)kezdők és a sok-sok éve futó "amatőr profik" naplóznak legtöbben és legtöbbet. Lelkes, (nagyon)kezdő futóként engem is elkapott a blogolási hév, mindent le akartam írni, ami futás közben vagy általa történik velem és bennem, elsősorban talán önmagam motiválása miatt.