Hadd-módszer, 11. hét. Hadd szóljon!

K E D D

Nagyon menni akartam futni, és baromira ideges lettem napközben, amikor elkezdett esni az ónos eső. Már-már kezdtem lemondani a futásról, de végül havazásra váltott, és mivel a friss hó egyáltalán nem csúszott, így elindultam. Isteni volt, fejlámpát sem vittem, szinte világos volt a rengeteg hótól, és futás közben belegondoltam, hogy ez talán az utolsó, igazán havas futás az idén, meg kell becsülni. A számok alapján talán nem, de belülről érezhető volt a javulás, párszor már 150 alá is bekandikáltam. Nagyon jólesett, reményteli zárása a januárnak.


C S Ü T Ö R T Ö K

Végre már tényleg érzem és látom is a javulást! Három kilométerem is 8:00 alatt, miközben a pulzus is egyre jobb: már egyre inkább 155 alatti a pillanatnyi érték, de inkább 150-hez közelebb. A gyaloglások is egyre kevesebb ideig tartanak. Ehhez csak bónusz volt a már-már terepkörülményeket idéző "talajélmény", aszfalt, latyak, jég, sár, süppedős és fagyott hó váltogatták egymást. Minden szempontból szuper élmény volt, mosolyogva mentem haza utána :)

P É N T E K

Balatonfüredre vetett a sors, mert másnap a Téli Tihany 20 km-es távja várt ránk, így, ha már végre eljutottunk Füredre, hülye lettem volna nem kihasználni. Imádtam, turista sehol, még ember sem nagyon, konkrétan több futóval találkoztam, mint sétálóval. Nagyon hangulatos volt a Tagore-sétány és a Balaton este, ráadásul maga a futás is baromi jólesett, körülbelül ugyanazok a paraméterek, mint a hét többi futásánál, csak majdnem kétszer annyi szinttel, mint Dunakeszin.

V A S Á R N A P

Úgy gondoltam, hogy koronázzuk meg ezt a hetet, benne a négynapos szériát (szombaton ugye volt egy 20 kilis túra), és ne csak a snassz "alapfutást" toljuk, hanem csináljuk szendvicsben. Ez most olyannyira jól sikerült, hogy már-már megkockáztatom, visszatértem az eredeti formámhoz, oda, ahol január elején nyomtam egy pause-t. Az út nagyon csúszós volt, de ezen a télen magamra szedtem már annyi rutint, hogy ezúttal sem volt perec vagy komolyabb megcsúszás. Nagyon jó tempókat tudtam menni, volt, hogy 152-es pulzushoz 7:20-as tempó párosult, síkon! Néhol (persze, lejtőn) már 7:00 alá is benéztem, el sem hiszem. A futós rész alatt egyre gyorsultam, úgy, hogy az átlagpulzus változatlan maradt. Nagyon kellett már ez a löket!

-------------------------------------------------

Egy újabb 4-futásos hét. A múlt héten siránkoztam, hogy jajderossz, mikor térül már meg a munka stb. Jelentem, beindult a mandula. Ezen a héten már kizárólag csak jóleső, önsajnálat nélküli futásaim voltak, ráadásul szombatra beékelődött egy Téli Tihany-teljesítménytúra, azon is a 20 km-es táv, keresztedzésként, brutális sárban. A héten lefutott adag: 30,39 km, átlagtempó: 8:15, átlagpulzus: 148. Ezen a héten már határozottan éreztem a gyorsulást, és azt is, hogy a pulzusom egyre gyorsabban reagál arra, amit csinálok. És csökken. Határozottan! A hét végére pedig minőségi ugrás történt, nagyon felvillanyoz a javulás! Szívem szerint hétfőn is mennék, de most a négy nap alatt volt három futás és egy teljesítménytúra, valószínűleg itt az ideje egy regenerációs napnak. Pár kép és néhány szó a túráról külön posztban, a heti kép jómagamról pedig a havi összesítés alatt. Puszi!

2 0 1 7 .   J A N U Á R   H A V I   Ö S S Z E S Í T É S

A januárral abszolváltam a második teljes hónapomat, már ami a tudatos PK-edzéseket illeti. Nagyon szépen indult a hónap, már volt két 8:00 alatti átlagtempójú futásom is, aztán egyszercsak beütött a ménkű, brutális megfázás (influenza?) formájában. Torok- és hangszálgyulladás meg persze taknyolás, gyengeséggel, depresszióval, baromi rossz közérzettel és egy ájulással párosítva. Még szerencse, hogy a nagyján 2 nap alatt túllettem - köszönhetően talán a sportolással kicsit acélosabb immunrendszeremnek. De futni csak jóval később merészkedtem ki, semmiképp nem akartam visszaesni. Így sajnos kimaradt 10 nap, ami aztán visszavetett oda, ahonnan indultam, vagy talán még hátrább is... a hónap végére jutottam el odáig, hogy már észrevehető az állóképesség fokozatos visszanyerésének a tendenciája. De a betegség utáni kb. 4-5 futás nagyon elkeserítő volt, komoly lelki munka kellett hozzá, hogy túljussak az általuk okozott kudarcon, és tudatosítsam, hogy mindez szükséges ahhoz, hogy visszategyem a mozdonyt a megfelelő vágányra. Még a 10 napos kihagyással is (majdnem) 100 km lett a vége.