Hadd-módszer, 13. hét. Hadd szóljon!
K E D D
Ezzel a futással végérvényesen legyőztem a betegség és az azt követő kihagyás miatti mumust, és túlléptem rajta. Soha ilyen "gyorsan" nem mentem még, és soha ilyen sokat nem voltam 150-es pulzus alatt. Ennek ellenére és a három séta ellenére is 148-as átlagpulzus kerekedett a végére, amit annak tudok be, hogy elkapott a gépszíj a tempót illetően, illetve a séták alkalmával gyorsabban csökken a pulzus, mint korábban. Nincs, ami lefelé húzza az átlagot... vagyis de: lassabban kéne futnom. Ó, a francba...
C S Ü T Ö R T Ö K
A mai még a keddinél is jobban indult, konkrétan nem hittem el, amit az órán látok - az 1. kili alatt alig akart nőni a pulzus, folyamatosan 145-146 körül jelzett, miközben egész értékelhető 7:30-7:40 körüli tempót mentem. Nem is váratott magára sokáig a "hanyatlás", ezt nem tudtam végig produkálni, éreztem is, hogy fáradt vagyok már. Persze, nem a futástól, hanem úgy amblok az élettől :) Annak viszont örülök, hogy mostanában minden futásomban találok/érzek valami újat, minden egyes alkalommal továbblépegetek egy kicsit a szűz hóban, és ez nagyon feldob.
S Z O M B A T
Futottam egy gy-f-gy szendvicset megint, ezúttal azonban a két gyaloglófázist 1-1 km-re csökkentettem. Az első km-t nem nagyon értettem: 7:26-os gyaloglótempót produkáltam 134-es átlagpulzussal, amire eddig még közelítőleg sem volt példa! Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy inkább gyalogolni kéne, mint futni? :D Aztán a záró 1 km-es gyaloglásnál helyreállt a világ rendje (tökömnek se volt már kedve annyira rohanni), ami közte volt, az meg egészen jónak értékelhető futásilag - az én szintemen.
V A S Á R N A P
Van az úgy, hogy az emberrel állandóan szembejönnek az olyan futós bejegyzések a Facebookon, mint pl. "jaaaj, olyan jól esett a mai félmara!" meg hogy "reggelire mentem egy félmarcsit" és hasonlók. Ha folyamatosan ilyenekkel szembesülünk, óhatatlanul és óhatva is (van ilyen szó?) elgondolkodunk azon, hogy mi keresnivalónk van a világon, ha még soha nem futottunk edzésként félmaratont?! Ez a gondolat és a sorból nem kilógni vágyás adta az ötletet, hogy fejeljük meg a hetet, döntsünk le falakat, ássunk a magmáig, törjünk az égbe: fussunk edzésként félmaratont! Egész pontosan ez volt életem 4. félmaratonja, és persze a leglassabb is. Kb. a feléig (Sződliget határáig) nagyon jól ment, aztán elkezdett nőni a pulzusom és visszaesni a tempóm. A végén már nagyon sokat kellett sétálnom ahhoz, hogy visszafogjam a pulzust, de így is egész elviselhető átlagot sikerült produkálnom - mind tempó mind pulzus szempontjából. És mint tudjuk: jobb egy 2 órás edzés, mint kettő 1 órás. Az én esetemben ez 3 volt... Ami biztos: 10 km fölötti távra még ilyen hűvös időben is vinni kell folyadékot, mert biztos vagyok benne, hogy a táv második felében ennek hiánya miatt (is) hanyatlott a teljesítményem. De ezt már a múlt vasárnap is leszűrtem. Oszt mégse úgy csináltam.
-------------------------------------------------
Klasszik 4 futásos hét, klasszik hosszúfutással a végére. Elég jól éreztem magam, a hébe-hóba felbukkanó fáradtságom sem írható a túlterhelés számlájára, ennek semmi jelét nem érzem az égvilágon. Egész egyszerűen többet kéne aludnom. A héten lefutott adag: 44,76 km, átlagtempó: 7:48, átlagpulzus: 149. Messze a legnagyobb kilométerszámú hetem, mióta futásra adtam a fejem. Majdnem 6 órát töltöttem futással a héten. Ennél időben talán már nem is nagyon kell továbbmenni az én vágyaimmal, céljaimmal. Ha ez nagyjából rendszeres tudna lenni, és idővel javulna a tempó, akkor az nyilván több kilométert is jelentene, amivel már egy maratonra (vagy többre) is lehet alapozni... De ez még odébb van.
