Hadd-módszer, 16. hét. Hadd szóljon!
H É T F Ő
Gy-f-gy-nek indult, az elején meg is volt a gyorsgyalogló-fázis, de a végére fáztam, úgyhogy az utolsó km-en gyaloglás helyett inkább alacsonyabb pulzusú futásra törekedtem. A középső, laktáttoló 6 km-en tartottam a nagyjából konstans 155-ös pulzust, aminek a jutalma az lett, hogy a legjobb km-em 7:12 lett (egymás után 2 ilyet is sikerült produkálni), ennek a 6 km-nek a tempóátlaga pedig 7:19. Meglepi a javából, van gyorsulás! Nyugodtan alszom.
S Z E R D A
Klasszikus alapedzés, a jobbik fajtából. A pulzusom már szinte csak 150 alatt volt, amikor mégis 155 környékére merészkedett (pl. emelkedőn), akkor beiktattam egy mikrosétát, amíg a pulzus vissza nem esett 140-re. Ebből volt 6 is, de makrosétára már egyáltalán nem volt szükség ahhoz, hogy 146-147 legyen az átlagpulzusom. Jólesett, de lehetett volna picit gyorsabb is.
P É N T E K
Megint egy laktáttoló, tekintve, hogy az utóbbi hetekben kevesebbet csináltam, mint kellett volna. Máskor is megfigyeltem már, hogy az egész hetes munka és az azzal kapcsolatos minden felgyülemlett szarság ellenére péntek délután-este általában jókat futok. Mintha a szervezet várná és örülne neki. Most is ez történt, és laktáttoló ide vagy oda, de 7:00 alatti kilométereket még nem vártam. Pedig jöttek: az első 3 km tempója 6-ossal kezdődött... Először azt hittem, az óra szart be. Aztán persze éreztem, láttam, hogy ez nem tartható, de az átlag így is egy nagyon imponáló 7:13 lett! Ez nagyon szép, ugyanakkor éreztem végig, és az utólagos elemzés során is látszik, hogy nem tudok még konstans tempót menni adott pulzus mellett, óriási a szórás. Állítólag ez majd egyre jobban kisimul és beáll.
V A S Á R N A P
Megint vasárnap, megint egy 10 feletti. Direkt nem ittam kávét, mondom, megismétlem a badacsony körüli, február 23-i, reggeli körömet, ami annyira jó lett, hogy sírni tudtam volna. Akkor csak vizet ittam futás előtt. Most is így tettem, de valahogy annyira nem akart bemenni 150 alá a pulzusom, hogy az előre eltervezett alapfutás helyett valamilyen köztest kellett kitalálnom, mielőtt dühömben visszafordulok. Így belőttem a követendő pulzust 150-re, amihez végül egy elfogadható átlagtempó párosult. Összességében nem jó szájízzel értem haza, főleg a heti, kiugró eredményeim fényében. Úgy látszik tényleg inkább esti futó vagyok, mint reggeli. További tanulság: még mindig nem szabad trendet sejteni pár futás mögé...
-------------------------------------------------
Ideje volt megint 4-et futni, mert az utóbbi hetekben kevesebb km-t gyűjtöttem futással, mint szerettem volna. Persze, voltak túrák is, amik nyilván szintén fejlesztenek valamilyen szinten. Ezen a héten voltak egészen kiugró eredmények, de aztán a vasárnapi futás visszarántott a földre. A héten lefutott adag: 37,6 km, átlagtempó: 7:36, átlagpulzus: 149,5. Nem tudom nem észrevenni, hogy a heti átlagtempóim most már nagyon stabilan 8:00 alatt vannak, sőt, ezen a héten már a 7:30-at ostromoltam. De azt sem tudom nem észrevenni, hogy nem stabilak, egyenletesek a futásaim, és nem kiszámítható a teljesítényem. Egyik nap kurvajól megy, két nappal később meg vissza akarok fordulni a tervezett táv felénél. Nem az érzet miatt (mióta PK-zom, nincs fárasztó futásom), hanem amiatt, amit az órán látok. Kéne csinálnom egy grafikont, hogy a közgazdász agyamat egy kicsit megnyugtassam, hogy összességében, trendszinten mégiscsak van fejlődés. Ezen a héten nem voltak meg azok a biztonságot adó, tapintható fejlődésmorzsáim, amelyek láttán elégedetten bólint az ember. Inkább (látszólag) rendszertelen kilengések jellemezték a hetet, amelyek hatására kicsit úgy érzem, elvesztettem a kontrollt a testem fölött. Nem tudom másképp megfogalmazni. Nem rossz, csak picit frusztráló érzés, mert nem tudom, jól csinálom-e. Nem olyan válaszokat kapok a testemtől, amelyeket eddig nagyjából megszoktam. De, gondolom, ez is a fejlődés része. Hogy a jövő héttel is foglalkozzam egy picit: szeretném végre átélni az első, séta nélküli alapfutásomat.
