Hadd-módszer, 19. hét. Hadd szóljon!

S Z E R D A

Kihagytam két napot a félmaraton után, gondoltam, regenerálódni kék. Hát, úgy ráregenerálódtam a vasárnapi hosszúfutásra, hogy rögtön megfutottam az alapozó pulzusos futásaim leggyorsabbikát, nem is értettem. Ilyen tempót nem is olyan rég csak 155-ös átlagpulzuson tudtam. Vagy még azon sem. Mikroséták csak emelkedőn. Vasárnap verseny, kurvakíváncsi vagyok, mire leszek képes ennyi lassúzás után...

P É N T E K

Kb. centire lemásoltam a szerdait, a távot tekintve, de amúgy minden más tekintetben is. Sőt, még picit gyorsultam is. Mikroséták csak emelkedőn, vagy még azon sem. Álmodom? Vagy ez csak a forróvíz-visszatérő vezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez a hosszúfutás hatása?

V A S Á R N A P

Eljött az idei első verseny napja, a III. Veresi Futófeszté, amelyre már a kezdetektől hivatalos vagyok (vagyis magamtól elmentem). Mindig szuper, a legjobb értelemben vett amatőr szellem és szervezés, családias hangulat, szeretem. Megint 10,5 km-re neveztem (mint mindig), általában itt tesztelem le, mennyit fejlődtem az alapozás során. Célom volt, hogy érzésre fussak, és ne nézzek pulzust. Hát, a tavalyi pulzusadatokat egy az egyben lemásoltam, és első blikkre azt gondolhatná az ember, hogy nincs fejlődés, pedig de. Egyrészt tavalyhoz képest gyorsabban futottam, kb. másfél percet faragtam az összidőből, beleértve a 10 km-es legjobb időmet is. Másrészt sokkal melegebb volt, mint tavaly (napon 10-15 fokkal), és tűző nap alatt futottunk végig. Harmadrészt pedig elképesztő jól éreztem magam közben, míg tavaly kifulladásig futottam, a végén sok sétával. Most nem volt semmi séta, csak egyenletesség, kontroll és végig orrlégzés, mintha nem is anaerob küszöb fölött futottam volna. Pedig biztos... kötve hiszem, hogy 184 környéke az anaerob küszöböm. Ejj, tényleg kéne egy mérés... Szóval, a pulzus egy picit aggaszt, de talán a tavalyihoz hasonló időjárási körülmények között idén jóval kevesebb lett volna. És állóképesség terén biztos van javulás, mert végig jóleső volt, nem fáradtam el egyáltalán.

-------------------------------------------------

Most sem sikerült négyet futni, de legalább a kilométerszám jó lett. Konkrétan a második legtöbb kilométerszámú hetem, amióta futok. A héten lefutott adag: 41,1 km, átlagtempó: 7:41, átlagpulzus: 151. Nem tudnék és nem is szeretnék nagy fejtegetésekbe bocsátkozni, ugyanis ezen a héten - a számokat tekintve - nem történt semmi különös. Más értelemben viszont nagyon is! Megfutottam életem leghosszabb távját vasárnap (22,43 km), egyben ötödik félmaratonomat, méghozzá nem is rosszul (magamhoz képest). A kis futások nem mutatnak sok eredményt, de valami olyasmit érzek, amikor a megtorpanás állapotából épp készülnék továbblépni. Így legyen. Fotó a vasárnapi félmaratonról alant, amit a pisiszünet alatt lőttem.

2 0 1 7 .   M Á R C I U S   H A V I   Ö S S Z E S Í T É S

Az előző, februári hónap értékelésénél már ellőttem azt a hatásvadász bullshitet, miszerint életem legsportosabb hónapja volt. Nem tudom, hogy a március az-e, de hogy közel van hozzá, az biztos. Edzés- és kilométerszámban valamint a futásra fordított idő tekintetében mindenképpen túlhaladtam. Ezen kívül márciusban is volt egy több mint 6 órás kéktúra-szakasz (Dobogókő-Visegrád), egy kevés bringa és fegyencedzés is.
Megint van észlelhető gyorsulás, amit futás közben is érzek. Az előző hónap 148-as átlagpulzusánál az ehavi 149 csak elhanyagolhatóan magasabb. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak gyengébb heteim, amikor önmagam motiválására kicsit magasabb pulzusszámú futásokat engedélyeztem, de voltak ugyanígy erősebb futásaim is, 146-147-es átlagokkal. Megint futottam félmaratont edzésként, ebből azt hiszem, rendszert csinálok, mert nagyon jót tesz az alapozó futásaimnak, meg nyilván másképp, más dimenzióban is fejleszt, mint egy sima, hétköznapi 1 órás kocogás. Amit még észrevettem, hogy a javulás véletlenül sem közelít valamiféle lineáris pályához, sokkal inkább fellángolások, pillanatnyi kiugró eredmények és visszaesések követik egymást, de aztán egy idő után a korábbi kiugró eredmény lesz a jelenlegi alap. Szóval, ezért sem szabad hagyni, hogy lanyhuljon a motiváció, mert összességében mindig van javulás.
Megvolt az első verseny, több mint 2 perces PB-javítással 10 km-en, úgy, hogy minimum fél éve nem futottam 5-össel kezdődő tempó közelében sem. Upsz, bocsi, ez már április. Mindegy. A pulzusértékeket lemásoltam tavalyról, de azt hiszem, ha ugyanolyan hűvös lett volna, mint akkor, és tartottam volna magam ahhoz a tempóhoz idén is, akkor kb. egy 10-essel kisebb pulzust mértem volna átlagosan. Fontos fejlődési elem, hogy egyáltalán nem fáradtam el, végig orrlégzéssel toltam.
Sajnos mostanában rengeteg időmet elveszi a közigazgatási szakvizsgára való felkészülés, aminek folytán még nem jutottam el úszni, és abban is akadályoztatva vagyok, hogy többet bringázzak, túrázzak. De a futásról nem mondok le, abból nem engedek! Folyt. köv. áprilisban!