Hadd-módszer, 7. hét. Hadd szóljon!

H É T F Ő

2017 első futása. Bár január 1-re terveztem, de a barátainknál töltött szuper szilveszter és a szintén szuper másnap kicsit fölülírta a terveket, amit nem is bántam, mert ez így volt jó. Az igazat megvallva, semmi jóra nem számítottam a futást megelőző 2 nap folyamatos evészete és (természetesen kulturált, de számomra már szokatlan mértékű) ivászata után, és érzetre be is jött. Enyhe ólomlábak, fáradtság, telítettségérzés, enerváltság. Ennek ellenére a számok nem mutatnak romlást, korrekt kis újévi futás, a végére még jól is éreztem magam. De kutyahideg volt, a séták nem estek jól.

S Z E R D A

Hogy én mennyire megörültem, hogy végre hóban, jégen futhatok! Balgán azt reméltem, majd a lassabb tempó miatt a pulzusom is milyen faszán alacsony lesz, és sétálnom se kell majd! Wehehehe! Ehelyett az lett, hogy 8:20 környékén is 150 fölött mocorgott a pulzus, alig-alig akart csökkenni. Ennek okaként az egyik tippem a kialvatlanság, a másik pedig a csúszós út miatti folyamatos koncentráció és mikro- ill. makrokompenzálások, hogy el ne zakózzak. Úgy gondolom, ezek így mind felnyomták a pulzust, nem volt egy jóleső, felszabadító méterem sem a 10 kili alatt, egyik szememmel az órát figyeltem, másikkal az utat (már ha lehet ilyet egyáltalán). De tapasztalásnak jó volt, legközelebb már magabiztosabb leszek ilyen körülmények között. És az aszfaltcipőt otthon hagyom.

S Z O M B A T

Sajnos - nem tervezett módon - kimaradt 2 nap. Pénteken szerettem volna menni, de Laurával elcsináltuk a délutánt vásárlással, benéztük a hazabuszt, úgyhogy kicsit későn értünk haza, hullán. Így maradt a szombat, és akkor már úgy voltam vele, ahogy Lydiard is megaszonta: "jobb egyszer 2 óra, mint kétszer 1". Vagy valami ilyesmi. Szóval, elmentem egy hosszúra, menteni a hetet, a -10 alatti hideg pedig jelentősen növelte a hősiességfaktort is. Nehezen indultam be, egy 1 kilis gyaloglással kezdtem, hogy bemelegedjenek a lábaim, ilyen hidegben biztos, ami biztos. Végül nem lett belőle 2 óra, csak 1 óra 45 perc, de az - leszámítva az első kilométert - végig futva (plusz egy pisiszünet meg egy hamvába holt szelfizési próbálkozás a szó szerint megfagyott telefonommal), és könnyedén. Az egészet megpróbáltam 155 környékén futni, hogy hatékonyan toljam kifele laktátküszöbömet. Összességében jobban is ment a futás, mint a szerdai "hosszún", könnyebb volt alacsonyabban tartani a pulzusom, és jobb tempót is tudtam menni, pedig Gödön még mindig sok a jeges utca. Nagyon jól esett a majd' 13 km, megint közelebb kerültem a "futó vagyok" érzéshez, ráadásul a végén ment volna még legalább ugyanennyi. Az pedig, hogy mindezt -13 fokban toltam végig, nem kicsit önbizalomnövelő. Ha ez ment, mi lehet még akadály?

-------------------------------------------------

Ezen a héten is csak 3 futás sikeredett, de tényleg próbáltam menteni a menthetőt a szombatival, ami elvileg többet használ, mintha két rövidebbet mentem volna. Így is meglett a 30 kilométer, és nem kell rohanni sehová. Amúgy is éreztem, hogy az ünnepek (és főleg a szilveszter) kicsit elkényelmesített, főleg ami az alvásra és a kajálásra való odafigyelést illeti, nem kell tetézni a bajt azzal, hogy erőltetem a több futást, mert lehet, többet ártok vele. Jövő héttől majd emelünk, és megcélozzuk a 40-et. A héten lefutott adag: 30,05 km, átlagtempó: 8:11, átlagpulzus: 149. Végre volt egy igazi "hosszúm", egyben egy igazi laktátküszöbös, séta nélküli edzésem is. Nagyon kellett már mindaz az érzet, amit a folyamatos futás adni tud, és amit csak az tud adni. Nyilván ezzel nincs problémám, mert a múltban futottam már sok 10-15-20 kili körüli távot, fejben és fizikailag sem ismeretlen a terep, ilyen pulzusszámon pedig valósággal ajándék a testnek és a léleknek. Csak lehetnék gyorsabb is... Ennek a hétnek a fő élményét viszont a szokatlan hideg adta, ami, hiszem, hogy szintén acéloz. Jó acélozást mindenkinek! Puszi!