Megint eltelt egy kis idő, mióta nem írtam új bejegyzést. Igazából nem is történik semmi különös. Teszem a dolgom, futok.

Jó, azért az ebben a formában nem igaz, hogy nem történik semmi különös, hiszen az elmúlt hónapban több személyes rekordot, ha úgy tetszik, mérföldkövet is sikerült elérnem és magam mögött hagynom. Csupán nem fogom túlünnepelni, mert olyankor hajlamos vagyok abba a hibába esni, hogy hátradőlök és elkényelmesedem. Na, ezt nem! Ezentúl megpróbálok az út fontosságára koncentrálni, és kevesebb hangsúlyt fektetni a célokra. Új PB? Szuper, örömködjünk egy percig, aztán menjünk tovább. Ez az új futásfilozófiám.

2016. május 8-i 11 km a Naszály szerpentinjein, 
lábam épp egy (mérföld)kövön...

Szóval, tényleg csak pár szóban, vázlatosan megemlékeznék pár új mérföldkőről, aztán mindenki menjen tovább, oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló.

• 10 km - PB:
  Veresen esett meg eme eset, egész pontosan a II. Veresi Futófeszten, április 10-én. A 10,5 km-es távon indultam, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megpróbálok PB-t futni. Lábaim jó állapotban voltak, én nem különben, az időjárás pedig igen kegyes volt (tavaly kánikulában futottunk), úgyhogy minden adott volt ahhoz, hogy a legjobb időmet fussam ezen a távon. 59:47, azaz bementem végre 1 óra alá. Amikor ezt konstatáltam verseny közben (500 méterrel a cél előtt), párszor beleöklöztem a levegőbe, amire futótársaim talán azt hihették egy pillanatra, hogy már a célban vagyunk.
  
  
• 1 hónap - 100 km:
  Talán ez volt a leginkább elérni vágyott cél, bekerülni a 100 kilis klubba. Nos, áprilisban ez is sikerült, soha ennyit nem futottam még, minden hét 20 km fölött. Ebben volt kettő 15 km körüli LSD-futás is: egy Naszály-csúcsfutás terepen és egy szintén naszályos szerpentinezés aszfalton. Az egy futásra jutó átlagom majdnem 10 km lett. Összesen 1674 m D+. Szuper hónap volt, igyekszem sűrűn ismételni.
  
  
• 2 éve futok:
  Egész pontosan április 14. volt az a nap, amikor két évvel ezelőtt, 2014-ben futócipőt ragadtam, mindjárt egy 5-ösre, aminek a végére a nagylábujjamon vettem a levegőt, a fejem színkódja pedig valószínűleg beillett volna nemzeti lobogónk vörös sávjának is. Azóta sem értem a bátorságot, de hát fiatalság, bolondság... Ez idő alatt összefutkorásztam kb. 900 km-t, ami nem valami acélos ugyan, de az enyém. Benne 11 verseny, egy félmaraton és sok-sok szép élmény a környezetemről és önmagamról. Ettől az évtől azért igyekszem megnyomni.
  
  

Hát(tal nem kezdünk mondatot), ennyi, dióhéjban. Jövő héten a második félmaratonomat futom, ezúttal Keszthelyen, már nagyon várom, lesz beszámoló is! Úgy érzem, felkészültem, a cél még mindig a lehető legjobb állapotban történő teljesítés, és nem az időeredmény. Laura is velem tart, ő az 5-ösön indul, természetesen éremeséllyel, mint mindig ;)