Ezt a bejegyzést még 2015. november 1-jén írtam a facebookon, egy gyönyörű, őszi kirándulás után, amelybe igencsak belerondított pár motoros hülyegyerek. Elnézést attól, akinél ez a szóösszetétel kiveri a biztosítékot, de nem tudom nem hülyegyereknek nevezni azt, aki az erdő harmóniáját ilyen brutális módon, lelkiismeret-furdalás nélkül képes megsérteni. Tudniillik azzal, hogy motorpályának használja a jelzett turistautakat, sikítófrászt hozva az erdő lakóira és a békés kirándulókra, családokra, kutyákra, nem beszélve a környezetszennyezés minden létező dimenziójának egyidejű megvalósításáról.

(forrás: www.hegylakok.hu)

Azóta is sokat foglalkoztat a téma, ugyanis nem szeretnék többé hasonlót tapasztalni az erdőben, ugyanakkor tudom, hogy majdnem elkerülhetetlen.

-----

Az eredeti irományom, érintetlenül és vágatlanul:

"Egy eddig nem tapasztalt jelenség verte ki nálam a biztosítékot a Váctól északra elterülő, a Cserhát részét képező gyönyörű Naszály-hegyen, ahol tegnap kirándultam a párommal. Nagyon szeretek itt futni/túrázni, a terep mindig kihívást jelent, az erdő pedig gyönyörű, és nem utolsósorban tiszta és csendes.
Ebbe rondított bele tegnap néhány terepmotoros, falkában, ráadásul nem is egyszer (valószínűleg több csoportról van szó). Minden alkalommal, amikor felbukkantak, nem erdőbe való sebességgel, zajjal és bűzzel húztak el mellettünk, ellentmondást nem tűrően. Még gázfröccsöt is adtak, ahogy mellénk értek.

Leszögezem, hogy semmi bajom a motorokkal/motorosokkal. Az ő világuk nem az én világom, de tiszteletben tartom egészen addig, amíg követik az "élni és élni hagyni" pompázatosan egyszerű alapelvét. Mindenkitől, aki szeret az erdőben, védett és fokozottan védett természeti területeken motorozni, quadozni, ill. szimpatikus neki ez a tevékenység, elnézést kérek, de: ez legfeljebb a saját és a motoros barátaid szemében menő, viszont bármely, a természethez alázattal közelítő ember szemében nettó vandalizmus, sisak mögé rejtett, arctalan és agresszív randalírozás. Végtelenül gagyi. Elmondom, miért.

• Nem vall tudatos szemléletre.
  Itt nem csupán az én szaros nyugalmamról és a többi kiránduló/futó/túrázó szaros nyugalmáról van szó, hanem az erdő nyugalmáról, az ökoszisztéma valamennyi szintjének (talaj, hidrológiai rendszerek, levegő, állat- és növényvilág) megzavarásáról, szennyezéséről. Tudod, egy értelmes embernek ma már kell, hogy legyen némi fogalma a tevékenysége természetre gyakorolt hatásairól, és annak következményeiről.
  
  
• Nem jogszerű.
  A nem természetvédelmi kezelő vagy hatóság által erdőgazdálkodási tevékenység céljából használt vagy engedéllyel nem rendelkező gépjárműnek az égvilágon semmi keresnivalója nincs a védett természetben. Ha a lelkiismeretedet nem is sérted meg vele, pár jogszabályt biztosan, annak pedig bünti a vége, ha elkapnak.
  
  
• Nem teljesítmény.
  Motorral (quaddal, terepjáróval stb.) felmenni a hegyre nem teljesítmény. Maximum akkor, ha tolod. Próbáld ki. Biciklivel, futva vagy túrázva még inkább ajánlom. Még köszönök is neked mosolyogva, ha szembejössz velem, és talán váltunk is pár barátságos szót. Nem jobb élmény ez, mint átszáguldani az erdőn, semmit fel nem fogva, meg nem értve belőle? Tényleg úgy ülsz le egy ilyen "kaland" után, sörrel a kezedben, hogy "ez igen, ez férfimunka volt"?
  
  
• Nem veszélytelen.
  Tudom, hogy ez a kijelentés nem riaszt el, hiszen valahol pont a veszélyérzet, a tiltott gyümölcsbe harapás izgalma az, amiért ezt az egészet csinálod. Egészen addig, amíg el nem ütsz egy kirándulót vagy nem csavarodsz fel egy fára. Az erdő talaja nem egyenletes aszfalt. Elég egy rossz mozdulat, egy rosszul felmért következő méter vagy a járműved technikai hibája. Biztos nem ez a célod, amikor egy napsütéses délután sisakot húzol és kiállsz a motorral a garázsból.
  
  
• Nem ettől leszel szabad.
  A természetben motorozásnak nem sok köze van a szabadsághoz, még ha a méregdrága járműved gyártója vagy a szubkultúrád el is hitette ezt veled. Egyszer hagyd otthon a nyilvánvalóan valamilyen frusztráltságodat túlkompenzálni hivatott terepmotorodat, nem fog fájni. Legfeljebb másnap lesz egy kis izomlázad. A természetben megélt élmények nyújtják a legnagyobb szabadságérzetet, valóban, de csak akkor, ha azt a természettel partnerségben, annak részeként próbálod megélni.
  
  
• Nem ettől lesz igazi adrenalinmérgezésed.
  Annál nagyobb adrenalinlöketet semmi nem adhat, mint amikor egy számodra fontos célért a saját erődből küzdesz (ne keverd a motorod erejével). Sőt, talán a szíved is vadabbul fog verni egy combosabb emelkedő megmászásakor, mint a hamis izgalomérzetet adó mocid nyergében. A felszabaduló endorfinról nem is beszélve.
  
  

Ha netán eljut hozzád ez az írás, kedves érintett, és leszel olyan jó arc, hogy csak egyszer is otthon hagyod a motorodat és gyalogosan vágsz neki a hegynek, utána jó eséllyel már csak ott fogod használni a járgányodat, ahová való. Aszfalton, közlekedés céljából vagy zárt, engedélyezett versenypályán, ahol remélhetőleg senkit és semmit nem zavarsz, sőt, még közönséged is van, akik szemében menő lehetsz."

-----

Gondolom, téli kiruccanásaink alkalmával nem sűrűn fogunk már találkozni ezekkel a papírhuszárokkal, de egy kicsit tartok attól, mi lesz később...