Hadd-módszer, 4. hét. Hadd szóljon!

K E D D

Szóval, gyaloglás-futás-gyaloglás szendvics, újratöltve. Az átlagtempó az összesen 3 km gyaloglás miatt ilyen gyalázatos, a futós rész alatt már egészen alakulóban van. Jó friss idő volt, nem esett rosszul az edzés, de picit már fáztam. Valószínűleg ebben a formájában megtartom ezt az edzéstípust, idővel, ahogy növelem a futott távolságot, bátran nevezhetem majd laktátküszöb-toló edzésnek is.

C S Ü T Ö R T Ö K

PK-s pályafutásom eddig leghosszabb futása volt, már-már a tempó is alakulgatni látszik. Persze, ez relatív, még mindig zokogógörcs fog el, ha jobban belegondolok a helyzetbe. De a fejlődés első fázisa tényleg bitang lassú, és a legtöbb türelmet igénylő időszak. A séták számát jó lenne lassan még tovább csökkenteni. Elég sokszor benéztem 150 alá is. Jólesett, és nem volt annyira hideg, mint 2 napja.

S Z O M B A T

Az úgy kezdődött, hogy 4:30-kor keltem, mert az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem Makai Viki 12 órás futópados Guinness-rekord kísérletén, mint hivatalos megfigyelő, tanú. Viki mellett Csécsei Zoli volt a másik főszereplő, minderről majd lesz egy kicsit bővebb poszt is :) Ami a futásom szempontjából lényeg, hogy a munkám 9:00-től 13:00-ig tartott, melynek során nem ittam túl sokat, ezt egy karácsonyi bevásárlókörút követte a KöKiben, és végül a hazaút. Kialvatlan, fáradt és dehidratált voltam, fájt a fejem is - a komfortzónám kétségbeesetten próbált visszarángatni abból az elmebeteg ötletből, hogy futóruházatba bújjak, és lemenjek a fagyba buziskodni. Ugyanakkor egész nap ott dolgozott bennem az az elképesztő erő és motiváció, amit Vikiből, Zoliból, a futásukból meg az egész miliőből merítettem, egyszerűen nem tehettem meg, hogy otthon maradok, valószínűleg hetekig szégyelltem volna magam miatta. Így hát elindultam. Szinte megismételtem a csütörtökit, azzal a különbséggel, hogy most nemigen néztem be 150 alá, amit betudok a fáradtságomnak. Összességében azért jólesett.

-------------------------------------------------

Vasárnap még agyaltam rajta, hogy menjek-e futni, de végülis úgy voltam vele, hogy megint csak nem árt egy kis regenerálódás, egy négy futásos hét után ne csináljak még egy négy futásos hetet, ha eddig ilyet sose csináltam. Helyette megint fegyencedzést toltam, szeretnék alul-fölül, kívül-belül fasza csávó lenni, és ehhez nem biztos, hogy elég kizárólag a futás, illetve más jellegű edzéstől a futásom is jobb lesz. Szóval, elég volt most a 3 futás, így is bőven túlteljesítem eddigi önmagam. Ha egész évben ennyit futottam volna, mint az elmúlt 1 hónapban, kb. 1500 km-rel zárnám az évet. No de, idén már felesleges ezen kombinálni, majd jövőre! Szumma. A héten lefutott adag: 20,98 km, átlagtempó: 8:25, átlagpulzus: 147. Megtudtam, hogy milyen az, amikor egyik hétről a másikra 30 másodpercet fejlődik az ember, aztán majdnem ugyanannyit vissza. Nyilván nem visszafejlődésről van szó, a szó szoros értelmében, de tény, hogy a szervezetem olyasvalamivel próbál megbarátkozni, amivel azelőtt soha, és ez nem megy kisebb-nagyobb kilengések nélkül, amit még a pillanatnyi forma, egy stresszesebb időszak vagy akár egy jobb/rosszabb kajálási periódus is bőven befolyásolhat. Jöjjön az év utolsó két hete, ami különösen komoly kihívásokat tartogat futásfronton, lévén, hogy ezennel belépünk a bejglimérgezés, a halászlékóma és a dr. Zacher Gáborral történő találkozások tradicionális időszakába. Puszi!

Végezetül egy kép, amelyen Makai Viki is drukkol nekem a PK-s fejlődésemhez :)